Tájegység

A táj különleges geopotenciálja abból adódik, hogy az érintkező tájak genetikailag és gazdaságilag nagyon különbözőek. A tökéletes síkságnak minősülő Alföld és az Északi-Középhegységhez tartozó vulkanikus eredetű Zempléni-hegység (Eperjes-Tokaji-hegység) találkozik itt. Maga a Tokaji-hegy (Kopasz-hegy) az Eperjes-Tokaji hegyláncnak az Alföldre mélyen előreugró, izoláltan álló vulkáni kúpja. 514 méter magas, meredeken emelkedik ki a 100 méter körüli tengerszint feletti magasságú csatlakozó síksági kistájakból (Bodrogköz, Taktaköz, Nyírség).

Tokaj-Hegyalja szőlőültetvényei hetven-nyolvan kilométer hosszan és három-négy kilométer szélesen vonulnak végig a Zemplén délkeleti – délnyugati lankáin. Első és másodosztályú szőlőtelepítésre alkalmas területei meghaladják a 7000 hektárt, igaz manapság alig 5000 hektáron díszlenek ültetvényei. A sátoraljaújhelyi, valamint az abaújszántói Sátorhegy és a tokaji Kopasz-hegy közötti háromszögben 28 település tartozik Magyarország történelmileg leghíresebb borvidékéhez.

Tokaj egyedi potenciáját számos tényező kivételesen szerencsés együttállásának köszönheti. A vulkanikus altalaj (agyag, lösz), a napsütötte déli lejtők és a Tisza és Bodrog folyó által meghatározott mikroklíma mind-mind olyan szegmensek, amelyek együtt teszik a vidéket világon is egyedülállóvá. Rendkivül kedvező környezetet biztosít a botrytis cinerea (nemespenész) kialakulásának, majd az ezt követő aszúsodási folyamatnak. A borokat a sziklába vájt pincék hatalmas rendszerében érlelik, ahol az állandó 12 °C körüli hőmérséklet és a magas 95% körüli páratartalom ideális a borok érlelésére.

A Tokaj-Eperjesi-hegység, így Tokaj-Hegyalja mai domborzata rendkívül tagolt: völgyekkel, vízfolyásokkal sűrűn felszabdalt, alacsony középhegység. Bár felszíne hosszú évmilliók alatt alakult ki, s az eredeti vulkáni formák eltűntek vagy megváltoztak, a táj vulkáni eredete már első pillantásra szembeötlő. Maguk a vulkánok mintegy 9-15 millió évvel ezelőtt működtek, és Európában egyedülállóan változatos formában hozták létre a mai Tokaj-Hegyalja alapkőzeteit. A vulkáni kőzetsorozatokat később utóvulkáni folyamatok bontották, alakították át, ezzel is fokozva a hegyoldalakat felépítő földtani képződmények színességét.

Hegyalja egyes részeinek természeti potenciájára hatalmas befolyást gyakorol a talaj, amely községről községre, dűlőről dűlőre változik.

Legelterjedtebb a vulkáni kőzetek málladékából keletkezett agyagos nyiroktalaj, amiben gyakori a kőzettörmelék, kőzetzárvány. A nyirok, ha túl nedves, annyira ragadóssá válik, hogy az ásóra tapad, ha pedig kiszárad, csak a csákányoknak enged. A vizet nehezen szívja be. Vörös színét a vas-hidroxid adja, a növekvő humusztartalomról egyre sötétebbre válik.

Második meghatározó talaj a löszből képződött “sárga föld”. Fajtáji a lejtőtörmelékkel, kőzettörmelékekkel, fosszilis talajjal kevert lejtőlösz és löszvályog, valamint a Tokaji-hegyen vagy az Olaszliszkától északra fekvő dombokon található homokos lösz. Jó vízgazdálkodású, jó vízáteresztő, alacsony mésztartalmú talajféleség. A lösz elsősorban a hegység déli peremére jellemző, de a Hegyalja szélén, a Hernád felé nyugatra, illetve az Alföld felé délre terjed tovább.

A fő talajtípusok között szerepel még az erősen átkovásodott kőzetekből és horzsakőből keletkező kőpor, ami tulajdonképpen mechanikai mállás következtében létrejött váztalaj. A kőpor a fehér riolitnak, a horzsakőnek és a perlitnek finom szemcsés törmeléke. Kevéssé kötött, nem képlékeny, a vizet nem tárolja. Hőkapacitása rossz, ezért a szőlőtőke szárazságban hamar kisül belőle, télen kifagy.

A talajok modern genetikai osztályozási rendszere szerint Tokaj-Hegyalja domináns talajtípusai az anyagbemosódásos barna erdőtalaj és a Ramann-féle barna erdőtalaj, amelynek változatai között megtalálható a nyirok, a kőpor, a lejtőtörmelékes, kőzettörmelékes és a középkötött vályog, valamint a vályogos lösztalaj.

Fokozza Tokaj fekvésének egyedi vonását, hogy közvetlenül a hegy lábánál folyik a Bodrog a Tiszába. Páratlan panorámát teremt a várost kettéosztó folyótorkolat, a mozaikszerűség, a kis területen megjelenő rendkívüli sokféleség, változatosság. Biológiai szempontból csodálatos nedves élőhelye: holtágak, morotvák, mocsarak, ártéri erdők, láptétek, kaszálórétek.

Tokaj éghajlata a környező alföldi tájakkal mutat rokonságot, a kontinentalitás, a szélsőséges hőmérsékleti jegyek jellemzőek. A hegység lábánál átlagosan 9-10 oC éves, 21 oC júniusi és -3 oC januári középhőmérsékletet mérnek. A lejtőkön fél fokkal melegebb az évi középhőmérséklet, mint a síksági területeken, ugyanakkor télen néhány tized fokkal hidegebb van. Az évi átlagos hőmérséklet-ingadozás 13 oC, ami általában hosszú, napfényes nyárral és száraz napos ősszel párosul, lehetővé téve a szőlő megbízható beérését. A csapadék mennyisége – 90 év átlagát tekintve 591 mm – az Alföld peremi helyzetre utal.

Hegyalja legjobb dülői a déli hagylábakon helyezkednek el, amiket az északi és északnyugati szelek ellen magasabb erdős csúcsok védenek. Délről ezek fekvése széles, a felmelegedést elősegítő síkságra nyitottak, amelyek nem engedik ,hogy a fagyok megüljenek a hegyoldalakon, miközben folyóikkal, mocsaraikkal a levegő páratartalmát is magasan tartják. őszi hajnalokon pompázatos párapárnába burkolódzik a táj: ezek a ködök éltetik a a szőlő aszúsodását okozó penészgombát.

Tokaj és környéke élővilága egyedi és rendkívüli. Itt keverednek ugyanis a különböző flóra- és faunaelemek a hegyvidék és az Alföld ütköző zónájában. Florisztikailag a magyar flóratartomány (Pannonicum) középhegységi flóravidékének (Matricum) önálló flórajárása (Tokajense). Különösen értékesek a hegy déli lejtőin lévő társulások (melegkedvelő tölgyes, sarjmeggyes molyhos tölgyes, törpemandulás, löszgyep, lejtősztyepprét, szilikát sziklagyep, hegyi kaszálórét, stb.) A hegyen 17 féle orchidea él, de találunk pannon endemizmusokat, délies elemeket, pontusi fajokat.

A különleges növényvilághoz különleges állatvilág kapcsolódik. A közel 300 faj több, mint kéthamada védett vagy fokozottan védett. A környék nedves élőhelyeivel kiegészülve páratlan adottságú területtel rendelkezik Tokaj. Természeti értékei nagyobbrészt csak szakemberek előtt ismertek. A Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet őrködik a sok helyen még érintetlen táj természeti értékei fölött, amely 1986. augusztusában lett védetté nyilvánítva, összesen 4 941 hektárnyi területtel.

Ossza meg ismerőseivel!

Oldal nyomtatása
SZÁLLÁSOK
Szálljon meg Tokajban a lehető legkedvezőbb árakon!